Ismét egy színvonalas repülőnap részesei lehettünk páran a VMH59 ezred kötelékéből, ezúttal az ausztriai Zeltweg bázisán vendégeskedtünk. Az utazás megszervezése kevésbé volt egyszerű, de így utólag is az a véleményem, hogy megérte a fáradságot. Sajnos szállást már év elején nem lehetett foglalni a környéken, de a vállalkozó szellemű utazók 25 Euro-ért bérelhettek egy sátor felállítására alkalmas helyet a reptér mellett. Részemről az egy napos látogatás (júl. 02) mellett döntöttem, mivel nem sikerült mással egyeztetni, aki több napra jött volna. A neten lehetett találni egy-két kedvezményes vonatjáratot, én is egy ilyet választottam. Mindössze 30 Euro-ba került visszaúttal együtt Bécs-Zeltweg között az utazás, de persze ennek is megvolt az ára, mivel csak 10:00-re ért oda a vonat és 18:35-kor indult vissza. Zuin kolléga viszont közvetlen buszjárattal támadta a helyszínt, aminek mondjuk az érkezése és indulása ésszerűbb volt, ráadásul nem volt drágább, mint a vonatjegy Bécsből.

 

A vonat érkezése után több száz érdeklődővel együtt a reptér felé vettük az irányt, ami fél órás séta volt. Mivel engem elsősorban a sugárhajtású katonai gépek vonzanak, nem volt nagy érvágás, hogy lemaradtam az első egy óráról, de persze a jó helyek elfoglalásához jóval korábban kellett volna érkezni, ha csak nem ruházott be valaki VIP- vagy Spotter-packages-re. Ez utóbbi egyébként 60-180 Euro között volt elérhető, még az előbbi áráról nem találtam infot (talán nem merték kiírni), a többi halandó számára ingyenes volt a belépés. 

 

Ahogy megérkeztem a bázisra, a szokásos repülőnapi hangulat fogadott (árusok, tömeg, kígyózó sor a nyilvános wc-éknél, stb.) egy nem mindennapi látvánnyal, mivel gyönyörű környezetben található a bázis és számomra sokat is jelent, hiszen a 2005-ös Airpower után kezdtem el komolyabban érdeklődni a katonai repülés iránt. A völgyet körül ölelő hegyek már már majdnem a felhőzetbe burkolóztak, de azért bőven megvolt a minimális 1500-as felhőalap és rövid időn belül már meg is hallhattam a belga F-16-os dübörgő hangját a kifutón. Ahogy megláttam a levegőben a gép sziluettjét, már is fülig ért a szám és villámgyors mozdulatokkal üzembe helyeztem a fényképezőt. E közben csupán két gondolat járt a fejemben – lehet, hogy nem kellett volna egész este bulizni indulás e

lőtt és igen, végre itt vagyok! A belga pilóta nem óvatoskodott és nem spórolt a keróval, kiváló kezdés volt az ő repülése számomra. Ezt követően viszont volt egy kis munkám és nem tudtam sajnos 100%-ban a repülésekre figyelni, így csak félszemmel láttam pl. a MiG-15-ös display-t vagy a Turkish Stars bemutatóját. Őszintén szólva az utóbbit inkább a kommentátor miatt szoktam végigröhögni, mint végignézni, de azért nem rosszak. Természetesen voltak olyan pillanatok, amikre muszáj volt odafigyelni, mint pl. a holland F-16-os bemutatója, de a svájci F-18-as sem volt gyenge. Ecsetelhetném, hogy mi

ket csináltak, de ezt igazából látni kell, még egy fénykép sem képes igazán átadni azt az élményt. A repülőnapról egyébként kiváló minőségű stream közvetítést lehetett látni a hivatalos oldalon. 

A statikus soron ugyan volt egy-két érdekesség, de a kecskeméti repülőnaphoz képest gyengének éreztem a felhozatalt. A magyar Gripen is csak itt volt sajnos megtalálható, melyet Fekete Tamás és Gróf Gergely vitt el az osztrák légi-parádéra. Bevallom, hogy nem is volt könnyű megtalálni, a Eurofighter-ek mögött ugyanis eltörpül ez a gép, kb. fele akkora. Aki Gripen bemutatóra vágyott, az a cseh légierő büszkeségét nézhette meg a levegőben, melyről az orrsegédszárnyra festett tigrisszemek köszöntek vissza a nézőseregre. A Typhoon-ok okozták számomra az első kellemes meglepetést. Több bemutatót is láthattunk tőlük, így volt solo display is, illetve interception imitáció is. Ahogy az a gép felszállt fáklyával 45o-os bólintási szögben, minden tévhitet eloszlatott bennem, de ezután csak tovább húzták neki és emelkedtek, majd meg is fordultak ebből. A repülési tulajdonságai kísértetiesen hasonlítanak a 29-eséhez, így utána olvasva nem is csoda, hisz a tólóerő-tömeg aránya 1,18 és a kacsaszárnyak elég éles fordulókat tesznek lehetővé számára, ha a pilóta is bírja persze.

Minden esetre több repülést is láthattunk tőlük és nem igazán sikerült megunni a gépet. Az elfogás imitációja inkább tetszetős, mint reális volt, de ezt el lehet nézni. (A kecskeméti repülőnapon valahogy jobban tetszett az elfogás és az valóban realisztikus volt). A szombati napon ugyan kimaradt az ejtőernyős ugrás az első napon bekövetkezett sajnálatos baleset miatt (amivel előszeretettel foglalkozott a közönség, hisz mindenki életében központi szerepet játszott ez a dolog), de ezt sem hiányoltam valahogy. A két szerencsétlenül járt katona egyébként életveszélyes sérülések nélkül megúszta a dolgot. Az első napon sajnos más baleset is történt, de a másik jóval szerencsésebb kimenetelű volt, amikor a Saudi Hawks egyik gépe találkozott egy éppen arra kóválygó madárral. Érzésem szerint ezekben az esetekben a nagy szél is jelentősen közrejátszott, de biztos olvashatunk még erről elemzéseket. A legjobb bemutatót számomra a Krila Oluje vagy ismertebb nevén a Wings of Storm produkálta. Ez engem is meglepett, mert általában kevésbé tartom érdekesnek a több gépes kötelékrepülést és a légcsavaros gépeket, de abszolút megfogott a Pilatus Pc-9 is, a bemutató is és a zene is.

 

Egyszerűen annyira tökéletesen volt összeállítva és kivitelezve a program, hogy ott álltam tátott szájjal (fényképező a táskában ) és csak gyönyörködtem „A repülés”-ben.

 

Link a Krila Oluje bemutatójához itt található
 

 

Emlékszem, hogy mikor Kecskemétre érkeztek, akkor a horváth kötelék minden tagja billegtetett és integetett a pályavégen összegyűlt közönségnek és már akkor is látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak és szívvel lélekkel teszik a dolgukat. Az akkori programjuk is tetszett, de még nem volt ennyire egyben, mint a mostani. Mindenesetre nagyon örülök, hogy most eljöttek ide is és még sokszor szeretném őket látni. Természetesen a Spartan bemutatója sem hiányozhatott Zeltwegről, az óriás ismét megmutatta, mit tud és hát a hegyek között még durvábbnak tűnt a dolog, ha lehet így fogalmazni. Ekkor hívott fel Foxi

századtársam, hogy élőben is olyan …jól nézett e ez ki, mint stream-en. Hát igen, legalább úgy, bár én nem néztem a belső kamerás felvételt a kivetítőn, de majd bepótolom azt is. Ugyancsak látványos volt a helikopteres bemutató az osztrák hadsereg részéről, amint egy ellenséges szárazföldi csapatot tettek harcképtelenné. Itt látszott a sok effekten, hogy a látványra mennek, de sikerült is nekik, mindenkinek tetszett a produkció. Az egyetlen dolog, amit kicsit sajnálok, hogy a szlovák nagyvas bemutatójából már csak a vonatállomás felé ballagva láthattam pár részletet, de összességében így is sok élménnyel gazdagodtam. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy látogasson el egyszer egy Airpower-re, ha még nem volt és megteheti, mert fantasztikus a hangulata!