2009. január 01., csütörtök 17:13

Történet

Írta:

Az MH 59. Virtuális Repülőbázis a 2005-ös kecskeméti Nemzetközi Repülőnap sajtótájékoztatójának keretében alakult meg hivatalosan, azonban tagjainak jelentős része a nagy múltra visszatekintő 42nd Red Hunters online ezred kötelékéből érkezett. Ugyan az MH 59. VRB nem jogutódja a 42nd Red Hunters-nek, de annak hagyományai és eszmeisége tovább él a repülőbázis keretei között, ezért tartjuk szükségesnek, hogy ismertessük a 42nd Red Hunters történetét.


Egy online század megalapításának gondolata egymástól függetlenül már a millenium előtt felmerült a két alapító, Reaper és Seaweed fejében, ám a gondolat csupán 2001. nyarán kezdet formát ölteni, amikor is egy véletlen folytán találkoztak. Az alapítás munkálataihoz Bird is csatlakozott. Az alapító tagok orosz repülőgépek és technika iránti affinitásuk egyértelművé tette, hogy a századot egy olyan szimulátor köré szervezik, amely egy keleti típus köré épül. Ez a szimulátor az Eagle Dynamics fejlesztőcsapat Flanker 2.0 nevű programja volt, amely főleg az akkori piacon egyedülálló repülési modelljével tűnt ki. A honlap elkészültével az újabb tagok jelentkezése szinte várható volt. A korai időszakban jelentkezettek közül sokan mind a mai napig velünk tartanak, de természetesen vannak olyanok is, akik műszaki nehézségek, illetve magánéletükben bekövetkezett változások, vagy egyéb okok miatt már nincsenek velünk. Az 42nd Red Hunters VFS (Virtual Fighter Squadron – Virtuális Vadászrepülő Század) megalapítása mérföldkőnek tekinthető a magyar szimulátor közösség életében, hiszen mind a 42nd század, mind pedig a jelenlegi MH 59. a mai napig a legnagyobb és legismertebb modern sugárhajtású típusokkal repülő magyar online közösség. Ennek ellenére a század életében szintén fontos szerepet játszott anno az IL-2 nevű második világháborús szimulátor is, mivel a program online hadjáratai révén külföldön is ismert lett a század. Ismertségén még sokat lendített egy Aranysasban (ex Top Gun) megjelent cikk is.


A rendszeres repülések, illetve online háborúkban való részvétel, továbbá a növekedő tagság igényei világossá tették egy csapásmérő század szervezésének szükségességét is, ez azonban a 42nd Red Hunters VFS felépítésének gyökeres változását hozta volna magával. Az egyik alapító tag, Seaweed 2003. augusztusi kiválása a századból, továbbá a Flanker 2.0 utódjának tekinthető Lock on: Modern Air Combat nevű szimulátor küszöbön álló megjelenése arra késztette a többi tagot, hogy a sokáig halogatott döntéseket meghozzák. Így született meg 2003. szeptemberében a 42nd Red Hunters TFW (Tactical Fighter Wing – Harcászati Repülőezred). Az ezredet két század, az 51st Foxhound MiG-29-cel repülő vadász-század – amelyet később 51st Vultures-é kereszteltünk át – illetve a 33rd Lawnmowers Su-25-tel „felszerelt” csapásmérő század alkotta.


Szintén erre az időszakra tehető a század/ezred kapcsolata a JETfly online repülési magazinnal és Koncsik Istvánnal. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse az I. Magyar Repülőszimulátor Bajnokság, amelynek szervezésében segített az ezred. Ekkor még a versenyen résztvevő hivatásos vadászpilóták egyike (Szatyi, aki egyébként tagunk) maga mögé utasította az ezred tagjait, hiszen "csupán" a második és harmadik helyet sikerült megszerezni. A helyzet a 2004. októberében megrendezett II. Magyar Repülőszimulátor Bajnokságon teljesen megváltozott, hiszen az immár jóval nagyobb méretű versenyen egyenesen az első hat helyet szerezte meg az ezred. Ez az eredmény ezredünkre nézve sok szempontból dicséretes, azonban egyben rémisztő is, hiszen rámutatott a magyar szimulátor társadalom elmaradottságára is.


A bajnokság után merült fel Koncsik Istvánban az az ötlet, hogy a már a civil területen bevált együttműködéshez hasonlóan a katonai online repülés terén is hasonló szimbiózist lehetne kialakítani egy virtuális század és egy valós között. Tekintve, hogy az ezredben több olyan személy is „szolgált”, aki a kecskeméti reptéren pilóta vagy műszaki, a választás egyáltalán nem bizonyult nehéznek. A kecskeméti repülőbázis vezetősége is pozitívan viszonyult a kérdéshez, így 2005. tavaszára elhárult minden akadály az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Virtuális Repülőbázis megalakulása elől. Tekintve, hogy így hivatalos kapcsolatba kerültek a 42nd Red Hunters TFW tagjai a valós MH 59-cel, ezért a virtuális ezred állománya arra az álláspontra helyezkedett, hogy ebbe a “kalandba” tiszta lappal vágunk bele. Így tehát az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Virtuális Repülőbázis megalakulásával egyidőben megszűnt a 42nd Red Hunters TFW. Azóta több országos és nemzetközi versenyen, valamint virtuális repülőnapokon képviseltette magát a Repülőbázis, melyeken kivétel nélkül jelentős sikereket értünk el. Közösségünk céljául tűzte ki, hogy egyrészt otthont nyújtson azoknak, akik az online repülést egy olyan baráti társaságban szeretnék művelni, ahol meglévő ismereteiket bővíthetik és a csoportban való repülés – mégha virtuális is – élményével gazdagodhatnak, másrészt hozzá szeretnének járulni a magyar online társadalom repülőszimulátor ágának fejlődéséhez.


Az online repülés mellett nagyon sok közösségi programot szervezett és szervez jelenleg is a közösség. Ilyenek pl. a repülős bulik, melyeken a valós civil szférában repülő tagok segítségével a virtuális pilóták is kipróbálhatják az igazi repülés élményét. Ezeken az összejöveteleken a jelenlegi és volt hivatásos vadász és helikopterpilóták is tiszteletüket szokták tenni, mintegy jelezve, hogy komolyan veszik azt amit csinálunk. Ezeken túl idesorolható még a repülőnapokon való részvétel, számtalan jó hangulatban eltelő LAN-party (ahol egyre kevésbé a repülés, mint inkább az együttlét élménye dominál), reptérlátogatások, vitorlázás, horgászat, stb. Mindezeknek köszönhetően az egyes tagok közötti baráti szálak egyre szorosabbakká váltak, s immár nem csupán egy online közösségről, hanem egy baráti társaságról beszélhetünk. Bízunk benne, hogy igyekezetünknek köszönhetően egyre többen kedvelik majd meg a szimulátorozást, s érzik majd úgy, hogy szívesen csatlakoznának.


Névadónk: vitéz Szentgyörgyi Dezső


Szentgyörgyi Dezső 1915-ben született Kőkúttapasztón. Elemi és polgári iskoláit Enyingen végezte. Alig volt 18 éves, amikor önként jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe, és ezt követően kitűnővel végezte Székesfehérváron a kétéves repülőgép-vezetõi iskolát. Első műszaki beosztásában parancsnokai hamar felfigyeltek rá, és intelligenciája, rátermettsége, valamint szilárd jelleme miatt alkalmasnak találták arra, hogy vadászrepülőgép-vezetőnek képezzék ki. Ezt az iskolát 1938-ban fejezte be, kiváló minősítéssel. A II. világháborúban kiképzett harci pilótaként vett részt, a kárpátaljai hadműveletekben. Ekkor még az 1/2-es vadász-században teljesített szolgálatot. 1942. májusában már a legendás szolnoki 1/1-es "Dongó" század tagjaként került a keleti frontra. "Héja" és "Messerschmitt - 109"-es gépeken repült. Közel 18 hónapot töltött a hadműveleti területen, ahol a legeredményesebb vadászrepülővé nőtte ki magát, ugyanis 141 bevetésben vett részt, és 7 légi győzelmet aratott. Pályája a szintén legendás "Puma" osztályban folytatódott, amelyet 1944-ben szerveztek a haza légterének védelmére. Mire véget ért a háború, addigra Szentgyörgyi Dezső több mint 300 bevetéssel és 33 légi győzelemmel büszkélkedhetett.


1945-ben hadifogságba esett. Egy évvel később a MASZOVLET-nél alkalmazták utasszállító gépek pilótájaként. Itt 1950-ig repült, Li-2-es típusú gépen. Az ötvenes évek politikai viharai öt sem kímélték. Hűtlenség vádjával letartóztatták, börtönbe zárták. 1956. augusztusában szabadult. Lelkierejének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően került vissza a MALÉV-hez. Tehetséges volt, értette a dolgát, így egyre feljebb jutott a ranglétrán. Az IL-14-es és IL-18-as típusok kapitányaként a legjobb pilóták közé tartozott.
1971. augusztus 28-án a koppenhágai Kastrup repülőtere előtt, leszállási manőver végrehajtása közben gépe a tengerbe csapódott. A legendás pilótának három hete lett volna a nyugdíjig. A baleset oka a mai napig ismeretlen. Az az ember volt, akinek halála után nem az számít, hogy 55 évet élt, hanem az, hogy 5 millió kilométert repült. Pályája során mindvégig a szerénység, az egyszerűség, a segítőkészség, a magas szintû szakmai felkészültség és a bajtársiasság jellemezte.


Szentgyörgyi Dezső életének apró, és mégis fontos momentumait kell felidéznünk ahhoz, hogy tudjuk, ki is volt ő valójában. Egyik ilyen momentum az, amikor a háború végén ott állt Ausztriában, és a világ bármely pontjára mehetett volna, mert elegendő tudása volt ahhoz, hogy a gazdag országok szívesen fogadják, ő azonban hazajött, mert hitte, hogy itt a helye. A MASZOVLET-hez történő jelentkezése során először elutasították. A szovjet vezető azonban ragaszkodott hozzá, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, miszerint Szentgyörgyi 27 szovjet gépet lőtt le. Tudta jól, hogy ez az ember nem fasiszta, hanem kiváló pilóta. A háború összes résztvevõje tisztelte őt. A magyarázat egyszerű. EMBER volt, csupa nagybetűvel. Amikor egy légi harc során az angol Mustang nem tudott visszalőni, Szentgyörgyi intett neki: menj! Úgy gondolkodott, hogy a háború két dologról szól: egyrészt meg kell védeni a hazát, másrészt aki először lő, az marad életben. Namármost aki nem tud lőni, az ott és akkor aligha lehet veszélyes, de ellenség végképp nem. Bátorsága már-már hátborzongató volt. A háborúban a Puma ezred néhány napig a Wiener Neustadti repülőtéren állomásozott. Fabarakkban laktak, a gépek a bokszokban álltak. Egy napon Szentgyörgyi Dezső palacsintasütéshez készülődött, csakhogy jött a légitámadás. Mindenki szaladt, a bajtársak fedezékbe vonultak. Húsz perc alatt elvonultak a "látogatók", a fiúk meg visszaballagtak a barakkba. Legnagyobb megdöbbenésükre Szentgyörgyi fütyörészve dobálta a palacsintákat, és még ahhoz is volt kedve, hogy közben nevetve ugrassa a bajtársakat. Az egész háború alatt semmi nem fogott rajta.


A sors furcsa iróniája egész élete, hiszen épségben végigküzdötte a háborút, túlélte a politikai üldöztetéseket, tevékenyen vette ki részét a magyar polgári repülés fejlesztésében, de nyugdíját már nem érhette meg.


"Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse" - szólt és szól ma is a Puma század jelmondata, ami Szentgyörgyi Dezső egész pályáját, életét jellemezte.

Tovább a kategóriában: Szabályzat »